Péntek, 2017-11-17, 8:07 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Az én honlapom
Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Cikkeim [6]
Keresés
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 7
Mini-chat
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • TOP 100
  • Zene
  • Ajándék
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

    Elkötelezvén - Az “ÚT” szociológiai szempontból - második rész

    De volt benne más is: teljesítménytúrák, hosszútávfutás. 
    Meg akartam mutatni, hogy a gyermekkori bélyeg (biológiai selejt) rossz skatulya. 


    A Stigmatizációs elmélet (címkézéses elmélet – interakciós elmélet) az 50-60-as években keletkezett amerikai-angolszász elmélet, csúcspontját a 60-70-es évekre érte el; az elméleti szerint a normaalkotás, normaalkalmazás és ezek társadalmi kontrollja eredményezi a devianciát.


    Elnevezése a stigma szóból származik:

     

    • orvosi értelmezés: testi rendellenesség jelei
    • napjainkban: adott egyén személyiségével kapcsolatosan                                    jellemző inkább (szégyen)

     

    A stigma következménye:

     

    - általában a személy is elfogadja a címkéjét

     

    - adott címkével ellátott személynél gyakoribbá válik a deviáns viselkedés vagy annak esélye

     

    - a stigmatizációval a személy olyan fejlődési pályán indul el, ahol a deviancia olyan szintre fokozódik, hogy ez válik normálissá

     

    - a címkézés/stigmatizáció bizonyos kirekesztettséggel jár

     

    - felbomlanak, meglazulnak a korábbi kapcsolatok és nehezebben alakulnak ki újak

     

    - megtörténhet, hogy a hasonlóan címkézett emberek társaságát keresi

     

    - kialakul a másodlagos deviancia (elsődleges deviancia: normasértésre érkező társadalmi kontoll következménye)

     

     

    20 évesen találkoztam először a harcművészettel Szekszárdon, a szülővárosomban.

    Akkor „csak shotokan karaténak” hittem, ahol végre elismerték testem erejét és szívósságomat, de hamarosan a mögötte rejlő erkölcsi értékek is felsejlettek előttem.

    (Első karatés nyaramon Drinóczi Tibor sempai-om megbízásából tartottam néhány edzést gyerekeknek; olyan élményben volt részem, amely vágyat ébreszett bennem a folyamatos fejlődésre: tanulni, hogy taníthassak. ) 
    Két évvel később visszatértem Budapestre dolgozni és csatlakoztam

    egy nihon tai-jitsu-t tanuló csapathoz.

    Tanultam a technikákat, a rendszert, az etikai és erkölcsi normákat, és észre sem vettem, de elköteleződtem egy olyan életforma mellett, ami azóta is meghatározza mindennnapjaimat. 

     

    /Az elkötelezettség okos emberek szerint így definiálható: „elméleti és/vagy szívbéli meggyőződésből eredő tevékeny odaszentelődés annak az útnak, amelyen járva minden „vándor” egyenlő velem, vagyis potenciális (fele)barátom.”

    Ez a megfogalmazás azért is szimpatikus, mert a keleti harcművészetekben a technikai tanulás útját összekapcsolják a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődéssel: így kapja a „DO-úT” nevet./ 

     

    Szubkultúra

    A fennálló társadalmon belül, önállóan létező kultúrák, melyekhez sajátos értékek és normák kapcsolódnak:

    -         egyszerre pszichikai szükséglet, és egyszerre társadalmi, gazdasági függvény

    -         valahova való tartozást/védelmet/státuszt biztosít

    -         közösségi igényeket elégítenek ki

    -         kialakulásuk döntően ízlés/probléma/ismeretség/bekerülés lehetőségének kérdése

    -         nem minden szubkultúra szükségszerűen rossz

    -         sok mindenkinek ez az egyetlen kapaszkodója az életben

     

    Szubkultúrák szerepe:

    -         csoporthoz való tartozás

    -         kötődés

    -         kollektív felelősségadás

    -         biztosítják az embereknek a lehetőséget, hogy kipróbálhatják magukat

    -         közvetíti a módszereket, technikákat

     

    Szubkultúrák jellemzői:

    -         mindig csoportosulás – kiscsoportokban alakul

    -         személyes interakción alapul

    -         differenciáltak külsőségekben, magatartásban

    -         identitása sajátos – kifelé konfliktusos

    -         sajátos erkölcsi kódex – hűségről/barátságról/emberi kapcsolatokról

    -         a tagok között erős kapcsolat

    -         minél jobban kinézik őket, annál jobban összetartanak


    A hazai és nemzetközi edzőtáborokban sorra találkoztam olyan mesterekkel, akik nemcsak a más stílusirányzatokban felfedezhető azonosságokra és különbségekre mutattak rá, hanem igényüket fejezték ki a professzionálisan (értsd: nemcsak az adott stílusirányzat technikai elemeit ismerő) képzett tanítványokra, utódokra. 


    Néhány évvel később tanítómesterem a Testnevelési Egyetem  Rekreáció szakára jelentkezett. Így néhány magasabb övfokozattal bíró társammal együtt lehetőségem nyílt kipróbálni az edzések egy részében, mit tudok átadni abból a tapasztalatból, amit vérrel-verejtékkel tanultam meg. Voltak olvasmányaimból táplálkozó elképzeléseim (és az első néhány alkalommal ezekről pozitív visszajelzést is kaptam), de éreztem, hogy fejlődésre van szükségem ezen a téren. 

    A szociális szerepek az egyén környezetéhez való társas kapcsolódásai, interakciói mentén alakulnak, többnyire sztereotipek, szociálisan meghatározott státusszal járnak együtt (Zeitlinger, 1991).

    Egyidőben voltam tanító és tanítvány:

     a gyakorlás során felmerülő kérdésekre társaim mesterem távollétében tőlem várták a megoldást, amelyeket később jó esetben megerősített, vagy korrigált, rosszabb esetben hibásnak titulált.

    Önnevelés: a személyiségformálás egyik komponense, a személyiség társadalmi fejlődésének kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) oldala. Annyit jelent, mint én tudatunk révén részt venni saját személyiségünk formálásában. Legfőbb jellemzője a személyiség állandó tökéletesítésére való tudatos törekvés.

    Az „egész életen át tartó tanulás” fogalma meghaladja az „egész életen át tartó oktatás” fogalmát: egy definíció, amely – ugyan még nem véglegesen – az egyéni felelősséget helyezi a folyamat középpontjába.

     A másik ember vagy csoport észlelésében a nyilvánvaló "fogódzó” a velük együtt átélt vagy a róluk szerzett élmény közvetlensége, elevensége, amelyet nem steril információ formájában, hanem érzelmileg hangsúlyos emlékképek formájában tárol emlékezetünk.  A másokról nyert előzetes vagy utólagos gondolati elemeket, ítéleteket és sztereotípiákat vagy újabb benyomásokat mindig ezekkel az érzelmileg hangsúlyos emlékképekkel együttesen dolgozzuk fel. Szinte észre sem vesszük a belénk épült akadályokat, ezért tűnik számunkra más emberek észlelése csaknem "természetadta” közvetlenséggel és biztonsággal rendelkezőnek, s ez a hiedelem már önmagában is gyakori félreértések és félreértelmezések forrása lehet. Igazából túljutni ezeken a félreértéseken és közelebb kerülni a másik ember valójához csak úgy lehet, ha tudatosítjuk a társas megismerés észlelésbeli csapdáit és tudatos önkontrollal küzdünk ellenük.

    A szakmai bizonyosság és bizonytalanság úgy járt karöltve egymással, hogy eközben az edzőterem (dojo) léte is veszélybe került: az otthont adó intézmény egy jobb fizetési kondíciókkal rendelkező sportág szakosztályának megnövekedett edzésigényét kívánta kiszolgálni a csapatunk hátrányára.


    A szerepteljesítés során többé-kevésbé meg kell felelni a szerepről alkotott 
    társadalmi felfogásoknak, a szerepelvárásoknak.
     
    A szereptanulás szakaszai:
     
    • Anticipálás
    • A kiegészítő szerepet vivők elvárásai
    • Az azonos szerepet vivők elvárásai
    • Egyénre szabott szerepvitel

     

    A vezetői szerep megközelítései:

     

    •Vezetői alkalmasság és hatékonyság

    •Vezető és csoportfunkciók

    •Vezető és vezetettek interakciója

    •A vezető, a feladat és a csoport összeillése


    Vezetői alkalmasság és hatékonyság:

     

    •Hajtóerő

    •Őszinteség és becsületesség

    •Vezetői motiváció

    •Önbizalom

    •Kognitív képesség

    •Szakértelem

    •Kreativitás

    •Rugalmasság


    Harcoltam.

    A magam fejlődéséért, az elért érdemeim elismertetésén keresztül a megbecsülésért,

    a klub megmaradásáért, az aktuális párkapcsolataimban az aktuális barátnőimmel a velük eltöltött túl kevés idő miatt…


    A szerepkonfliktus forrásai:

     

    • Konfliktus különböző szerepek között

    • Egy szerepen belül eltérő elvárások okozta konfliktus

    • Nem megfelelő szerepilleszkedés miatt

     

    Greene írta az Énkifejezés és megküzdés kapcsán:

       „Néha elcsodálkozom azon, hogy mindazok, akik nem isznak, nem szereznek zenét vagy nem festenek, hogyan tudnak az őrültség, a melankólia és a pánik elől elmenekülni, amelyek pedig az emberi élet inherens részei”

    /Ők sportolnak/


    folyt.köv.

    Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: CitZen (2010-08-24)
    Megtekintések száma: 304 | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Név *:
    Email *:
    Kód *:
    Copyright MyCorp © 2017
    Honlapszerkesztő - uCoz