Ha nem hivatásszerűen foglalkozom vele (mert ők egy másik kategória), akkor szabadidős tevékenységként ennél kevésbé mazochista módszerekkel is megőrizhetem egészségemet.

Ha a jó hangulat miatt járok le, találhatok olyan közösséget is, ahol nem kell erőszakot alkalmaznom azokkal szemben, akik testi kapcsolatba kívánnak lépni velem.

A jogos védelem nemcsak önvédelem lehet, védhető még a helyszínen levő más személy élete, egészsége, testi épsége, de ugyanígy vagyoni javak is. A támadás gyakran előzmény nélküli, gyors, az egész szituáció néhány másodpercig tart, így nehéz körültekintően cselekedni, a védekezés emiatt reflexes.

(Sötét utcán a támadó késsel támad, a tetten ért betörő megpróbál leütni, a magányos nőt többen támadják elhagyott helyen, stb.) Mivel a jogos védelmi helyzetben levő személy gyakran szinte sokkhatás alatt cselekszik, így nehéz érvényesíteni vele szemben az arányosság követelményét, vagyis azt, hogy az elhárító magatartás nem okozhat nagyobb hátrányt, mint amit a támadás okozott volna. Tehát nyilván túllépi az arányosságot az, aki úgy védi ki a pofont, hogy lelövi a pofozkodót.

Minden harcművészet és katonai stratégia lényege az önvédelem és a veszély megelőzése.

Japánban a Heian-időszak végén a szamuráj kaszt megalakulásával fejlődésnek indult a különböző harctechnikák oktatása (pl.: a kenjitsu csak a hosszú, könnyű ívelt katanának; a kb. 2 m hosszú íjnak és az egyenes pengéjű lándzsának a forgatását, kezelését tanította).

E mellett olyan technikákat fejlesztettek ki, amelyekkel a fegyver esetleges elvesztése esetén az ellenfelet le lehetett győzni. Ezt a korai középkorban kialakult erőteljes és trükkökben gazdag fegyvertelen küzdőmodort Kumiuchi-nak nevezték. Ez finomodott ki a középkorban és alakult ki belőle a Take no uchi-ryu, majd a Tai-jitsu, amelyek tipikus ju jitsu stílusok.

Mindkét új stílus csak a szamurájok egy szűk körében volt ismert és csak szigorú titoktartás mellett oktatták. Egyetlen céljuk az ellenfelet a csatamezőn látható vagy láthatatlan sebbel küzdőképtelenné tenni, vagy megölni.

A harcművészetekben az egyik utat a támadó ember bármilyen módon való legyőzése képviseli. Ez erkölcsileg csak a harcoló katona szemlélete lehet. Fegyver ellen puszta kézzel védekezni - ez biztosan az önvédelem kategóriájába tartozik. Ha viszont nálunk is fegyver van, az már nem annyira egyértelmű. Még kétségesebb az önvédelem, ha nálunk van a fegyver és az ellenfél fegyvertelen. 

A Nihon Ju Jitsu és annak szintézise, a Nihon Tai Jitsu mindezen kétséges önvédelmi szituációkra felkészít. 

Az egyszerűbb konfliktushelyzetek ma már túlsúlyban vannak az igazi harci helyzetekhez képest, így a fegyveres támadások lehetősége is elmarad a pusztakezessel szemben. A csukló, a kar vagy a kabát gallérjának/ujjának megragadása, rángatása sok esetben megelőzi az ütést vagy a rúgást. A ju jitsu ezek ellen a támadási formák ellen igen sok - jogos mértékű ellentámadással kombinált – védekezési megoldást kínál. Fontos szerepet kap az atemi (kontraütés), amely lazítja a támadó szorítását, megbillenti egyensúlyi helyzetét, megtöri a támadás lendületét. /Az atemi az emberi testnek azokra az érzékeny pontjaira gyakorolt támadás művészete, amellyel erős fájdalmat, bénulást, elviselhetetlen szédülést vagy tudatzavart idézhetünk elő./

A közelharc egyik leggyakrabban használt fegyvere a kés. 

Háborús körülmények között a csendben végrehajtott akciók hideg fegyvere. Ha szemtől szemben áll két harcos, csak akkor lehet esélye a kés ellen védekezőnek, ha hosszú időn keresztül gyakorolta a védekezés módját.

A polgári életben egyre gyakoribb támadási forma a késsel való fenyegetés, mely nem a megtámadott személy életének kioltására irányul. Nagyon veszélyes helyzetek alakulhatnak így ki, egy teljesen váratlan pillanatban a gyanútlanul sétáló embernek is kést nyomhatnak a torkához, szegezhetnek a hátához. 

Stílusirányzatunkban a haladó fokozatúak fokozatosan megismerkednek a késsel történő támadás elleni védekezés lehetőségeivel is. Fontos szempont, hogy első lépcsőben az egyszerű, hatásos védekezési formákat sajátítsák el; a kellő gyakorlat megszerzése után a mozdulatok összetettebbek, a támadás formáihoz igazodottabbak lehetnek. Hangsúlyozottabban jelennek meg a kitérés (Tai sabaki) és a kontraütés (atemi) elemei. Ezek a technikai elemek a gyors helyzetfelismerésre és reagálási készségre épülnek.

Kés elleni védekezés

A kés-anyaggal egy technikai szinten nyerhet betekintést a bot elleni, majd a bottal való védekezés rejtelmeibe a jitsuka. 

A Hanbo (San Shaku Bo) talán az egyik legősibb, és legegyszerűbb fegyver, hiszen egy kb. 1 méter hosszúságú botról van szó, melynek átmérője 3-4 cm.. A Roku Shaku Bo - vagy röviden Bo - egy kb. 180 cm hosszúságú bot (Roku Shaku: vagyis 6 shaku, 6x30,1 cm).

A Han japánul fél, így a Hanbo a fél Bo-t jelenti. Használata lehet egyszerű, vagy bonyolult, nagyon sokrétű eszköz. Sok helyen fellelhető, még akkor is, ha nem vittük magunkkal, hiszen sok mindent lehet Hanbo-ként használni, faágat, esernyőt, szerszámnyelet, stb.

Botvívás

Mint minden más fegyvernél, itt is először az alapokat kell megtanulni:

az állásokat, az ütéseket, és a blokkokat.

Később jönnek az összetettebb alkalmazások, amikor már csavaró, feszítő, elvezető, vagy dobó (az ellenfelet felemelve) technikákhoz használjuk.

Egyvalamit azonban sohasem felejthetünk el, legyünk bármilyen önvédelmi tudás birtokában is. 

Ahhoz, hogy egy önvédelmi szituációban jogosan járhassunk el, nemcsak technikai tudás kell; gyors helyzetfelismerő-képesség, józan higgadtság és a szabályok ismerete szükségeltetik egyszerre.

Ennek gyakorlását pedig csak szervezett keretek között, reális technikai anyaggal és a jogi hátteret is ismerő oktató segítségével szabad elkezdeni.