Az ősi iskolákról kialakított negatív képet egy olyan ember változtatta meg, aki népszerűsítette az általa létrehozott új rendszert,
de egyben fejlesztette a megőrzött ősi iskolákat.
Ő nem volt más, mint Jigoro Kano, aki egy fiatal jujutsu tanítvány volt, de 1882-ben egy új irányzatot alakított ki a jujutsuból,
amit judonak keresztelt el.
Kano eltávolította a veszélyes technikákat a jujutsuból és átalakította a rendszert egy mérsékelt küzdősporttá,
kihangsúlyozva a dobó technikákat, hozzáadva néhány ősi formagyakorlatot a jujutsuból.
Ő hozta létre a tanuló fokozatok rendszerét és azok megkülönböztető övszíneit, amit a többi harcművészet is átvett tőle,
s alkalmaznak a mai napig. Kano munkássága a legkiemelkedőbb személyiségek közé tette őt a japán oktatási rendszerben is.
Miután megengedték neki, hogy rendszerét bemutassa az iskolákban is, ez azt eredményezte, hogy a japán testnevelési program alapjává vált a judo oktatása az iskolás gyerekek számára. A judo futotta be a legnagyobb „karriert” a japán küzdősportok közül, de mára már elvesztette harcművészet jellegét. Az egész világot átívelő térhódítása, olimpiai sportágak közé emelte, és milliók gyakorolják szerte a világon.
Abból a célból, hogy megőrizze a judo előtti jujutsu iskolát, tanítványai közül kiválasztotta Shiro Saigot, akinek harcias mozgása a daito ryu aiki jujutsu tudásából eredt, amit Tanamo Saigotól sajátított el.
Megismertette vele a kiemelkedően változatos jujutsu stílusokat, ám hirtelen elhagyta a judo világát és a daito ryu tanításába kezdet.