Minoru Mochizuki egy szamuráj család sarja. 1929-ben alapította saját stílusát a Yoseikant.

6 éves korában kezdett el foglalkozni harcművészettel, elsőként a yokushin jujutsuval.

Tanuló évei alatt számtalan irányzat alapjaival ismerkedett meg, amiben nagy szerepe volt Jigoro Kanonak, aki nem csak a judo kodokan megalapítója volt, hanem a japán harcművészetek legnagyobb pártfogója.

Tanítványit arra ösztökélte, hogy ismerkedjenek meg és sajátítsanak el minél több harcművészetet.

Mochizuki és Ueshiba kapcsolata felületes volt, ám első tanítványává vált és mindenfelé követte mesterét, aki Japánszerte tartott bemutatókat. 1933-ban kapta meg a daito ryu aiki jujutsu mesterének járó címet, partnerével, Kenji Tomikivel együtt.

Ueshiba felajánlotta, hogy legyen az aikikai irányzat továbbvivője, de Mochizuki visszautasította a felkérést.

1938-ban Mongóliába küldték, ahol elhatározta, hogy a japán harcművészeteket bevezeti a mongol oktatási rendszerbe, létrehozva egy központot. Mongóliában találkozott Masayoshi Hisakata karate mesterrel, aki saját irányzatának központját igazgatta.

Két évvel később e kapcsolat révén kicserélték judo és karate tudásukat, ám idővel Hisakata elhatározta, hogy visszatér Japánba. Mochizuki 3 évvel a II. világháború befejezése után visszatért Japánba, majd Európába utazott, főleg Franciaországra fókuszálva, ahol 1951-ben bemutatót tartott kodokan és aikikai stílusokból, ezzel ő volt az első, aki az öreg kontinensre vitte az aikidot.

Bemutatókat tartott továbbá judo, karate, tai jitsu és bo jutsu tudásából. Ekkor kezdte el fia, Hiroó Mochizuki tanítani Franciaországban a saját stílusát, a yoseikan budot, de ezen kívül oktatott karatét és aikidot is.

1953-ban Minoru Mochizuki visszatért Franciaországból szülővárosába, Shizuokába, ahol megalapította Yoseikan Hombu Dojoját. Számtalan ju jitsu és aikido ágazat terjedt el Európában, de ami a legfontosabb témámra nézve, hogy japán mesterek közvetítésének köszönhetően, megjelent a tai jitsu a szamurájok tradicionális harcművészete.

A stílus egy hatékony önvédelmi rendszer alapelvére épül, ami magába foglal számtalan ősi formagyakorlatot, harci technikát különböző japán harcművészetekből. A fentiekből látható, hogy a kezdeti daito ryu az idők folyam magába olvasztott számtalan titkos családi, s más harcművészetekből átvett technikákat. A sorozatos behatásoknak köszönhetően, folyamatosan fejlődött, gyarapodott a bushik harci tudása, melyben az önvédelmi és harci rendszereken kívül, kínai gyógyászati ismeretek, vallási tartalom olvadt össze.