Elkötelezvén - Az “ÚT” szociológiai szempontból - harmadik rész
Nagy örömmel hallottam a hírt, hogy a
2004. évi új sporttörvény szerint csak olyan mester vagy annak tanítványa
oktathat, aki rendelkezik a törvény által előírt végzettséggel. Ez biztosítja
minden érdeklődő számára, hogy az őt tanító/edző valóban sportága/stílusa
tanult és képzett sportszakembere, így bárhová is tér be egy kis mozgásra, jó
kezekbe kerül.
/edző:
a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkező személy, aki a
sportolónak a sporttevékenységre való felkészítését végzi. Sportszakember
különösen az edző, a csapatvezető, a mérkőzésvezető, a versenybíró, a
sportorvos, a gyúró. A sportszövetség szabályzatában határozza meg, hogy az
adott sportágban kik minősülnek sportszakembernek./
2004. éviI.
törvény a sportról
A Magyar Köztársaság állampolgárait megilleti a lehető legmagasabb szintű testi
és lelki egészséghez való alkotmányos jog. A testkultúra az egyetemes kultúra
része, az egészségvédelem (a megelőzés és a rekreáció) fontos eszköze, a
szabadidő eltöltésének társadalmilag is hasznos módja. A testnevelés és a sport
jelentős szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi-fizikai nevelésében, a
személyiség formálásában.
Mestereim és a Szövetségem támogatásával
a Budapesti Szabadidösport Szövetség jitsu sportedző és rekreáció sportedző
szakát végeztem párhuzamosan, így nemcsak a saját stílusomhoz tartozó
elméleti anyaggal ismerkedhettem meg, hanem sokkal szélesebb körű alkalmazási
tapasztalatokat is tanulhattam.
A Ju-jitsu japán harcművészet - fegyver
nélküli közelharc rendszer, melynek célja a fegyveres vagy
fegyvertelen támadó ellenfél akciójának megakadályozása vagy kontrollálása.
Magában foglalja a test-test elleni harc pusztakezes és fegyveres
módszerét.
A rekreáció az ember szervezetének mindennapos megújulását, fizikai,
pszichikai, szellemi felfrissülését, helyreállítását, egészségének megőrzését,
és élete minőségének javítását jelenti. A gazdaságilag fejlett országokban, és
társadalomban, ahol az átlagemberek igényei is magasabbak, már évek óta ismert
fogalom a rekreáció. Az igényes emberek lehetőségeikhez mérten, mindenhol
folyamatosan törekednek az életük minőségének javítására, és az egészségük
megőrzésére.
Az edzői bizonyítvány kézhezvételét követően mesterem bejelentette, hogy a
következő év januárjától új helyszínen kíván oktatni. Adott volt a
lehetőség és a feladat: tanítani, hogy tanulhassak.
Azóta minden edzésen a Hit,
az Elkötelezettség és a Hála érzése jár át;
- hiszem, hogy a sporttal, mint eszközzel a tanítványok jellemfejlesztésében
sikereket érhetünk el,
- elkötelezett vagyok azon tevékenységek mellett, amelyek az etikai és
erkölcsi normákat vissza kívánják helyezni a hétköznapi életünkbe,
- és hálás vagyok, hogy a sors ilyen mostoha utat szánt a „biólógiai selejt”-nek,
mert csak az a pillangó repülhet, amely önmagát szabadítja ki
selyemgubójából.
Célommá vált értéket teremteni az elkötelezettség által.
Bízom benne, hogy sokan gondolkodnak így az élet más területein is.
Azoknak, akik a sport által
kívánják "megváltani a világot” kívánok jó egészséget és sok erőt, kitartást és
lehetőséget!
Városi József
Nihon tai jitsu/ju jitsu
2. dan
/Mások is megénekelték már e balladát/
Ma is
érvényes Dewey megállapítása:
"...Minden eszményt egy
valóság előz meg, de az eszmény több, mint a valódinak belső képben való
megismétlése. Biztosabb és bővebb és teljesebb alakban vetít ki valami jót, ami
előzőleg hiányos, esetleges, felszínes módon tapasztaltatott.
...Sokan
vannak, akik nevetségessé akarják tenni az amerikaiaknak a nevelésbe vetett
hitét, vallásnak nevezik azt, s gyakran valóban az is, közben azonban a babona
bizonyos sajátosan hétköznapi formájának tekintik valójában. De csak akkor
babona, ha elítélünk minden hitet mint
értelmetlent, minden
hitet egy, a mostaninál jobb világ lehetőségében. Mert amíg komolyan és
rendszeresen meg sem kíséreltük kihasználni e lehetőséget (és azt hiszem, hogy
csak igen kevés számú fanatikus állítaná, hogy az emberiség intelligens és
türelmes módon valóban megkísérelte már), nem tudjuk és nem tudhatjuk, hogy
mennyiben lehet a világot jobb és szebb hellyé alakítani.”
(The NewRepublic,
1926. május 15. 410. o., idézi Huizinga,1943. 273-274. o.).